Egyik nap csörög a telefon – felveszem.

Kissé fáradt hang bemutatkozik(jófej srác) és lemondással vegyes reménykedő hangon-tehát tele van a tököm az egésszel, de ezt ki nem mondom!-mesélni kezdi, hogy van egy ’65-ös Opel Kadetje 2.0 literes manta motorral, omega váltóval, rengeteg átalakítással. És – nagy sóhaj – Solex ikerkarbikkal, az 40 ADDHE típusok egyikével. Apró gondja van vele csak, nem tudja használni, mert nincsenek beállítva… Próbálkozás történt már korábban, de valahogy a várt siker elmaradt. És kifogyott az ötleteiből, de hallott rólam és újraéledtek a reményei. Most ott tart, hogy elhozná az autót egy kis gyógytornára.

Az a helyzet, hogy jobban szeretem, ha nálam maradhat az autó, mivel ha váratlan dolog történik és persze, hogy történik valami, mert MINDIG közbejön a gixer, amit a helyszínen éppen nem sikerül megoldani. És csak az idő megy el feleslegesen. Ez a legidegesítőbb. Szinte nincs olyan, hogy ezt vagy azt kell már ‘csak’ megoldani/beállítani/egygyorsszinkron és tutira kész!-ááá, bele se kezdek a példák felsorolásába! Aki korábban nem foglalkozott karburátorokkal, illetve nincs konstrukciós tapasztalata, szinte biztosan figyelmen kívül hagy valami fontosat, vagy csak egyszerűen nem tulajdonít jelentőséget egy apróságnak. Ami azért tud fejfájást okozni,főleg ha nem feltűnő. Egyszer megy minden henger, majd hirtelen kiáll egy, azután szintén egyenletesen jár. És nem tudni elsőre, hogy a törött szigetelésű gyertya csak az egyik betegség. Az igazi hiba pedig a félre kopott gyújtáselosztó tengely/persely páros.

Inkább vissza az eredeti témához:

A beszélgetés közben kiderült, hogy van egy másik pár Solex-e is. Azt gondolta, valami hiba lehet az első párral és vett egy másik ugyanolyat. Nem hittem a fülemnek. Van ember, aki Solex-eket gyűjt!? Solex fetisiszta.

Megbeszéltük, hogy mindet elhozza magával. Az a helyzet ezzel a típussal – sajnos lassan mindegyikkel – , hogy egyre nehezebb pótalkatrészeket beszerezni. Ha valamit itthon nem lehet kapni, akkor mit csinál a dolgozó? Külföldről vásárol. Csak nem mindegy, hogy mennyiért. És akkor még nem beszéltünk a jól teljesítő putri kis gazdaságunkról. Az €, $, £ / forint árfolyamra gondolok, mint a néhai devizahiteles, (Jaj, a frankot kihagytam! És a frankót is!) aki nosztalgiával gondol a 134-re 293-nál, na nem Km/h-ban a VEDA előtt, hanem Ft-ban-frankonként! Egy kicsikét mintha lefososodott volna a kis pannon puma, na!

Abban bíztam, hogy a két pár karbiból biztosan össze lehet gerebjézni egy használhatót. Aztán kiderült, hogy mindkettő működőképes állapotban van.

Eljött a megbeszélt nap és a Petiék is, tréleren az Opellel. Olyan volt, amilyennek leírta. És milyen jól passzol a kanári sárga fényezés a fekete belsővel és a sok krómozott/polírozott alkatrésszel! Király!

Motor indít, nehezen sikerül is. Szinte az összes tünetet produkálja ami egyáltalán lehetséges. Trélerről le, kicsit szenvedve udvarra be. Kormol, éppen csak van alapjárat, gázadásra torpan, az állításra nem reagál és nem egyenletes a járása. Fordulaton már tisztábban szól, de ott sem az igazi. Itt hosszabb nekifutásra lesz szükség. Megbeszéljük, hogy mikorra leszek kész az autó, mikor jöhet érte. Elköszönnek és már hozzá is fogok a porlasztók szétszedéshez.  Sose szerelek fel semmit bemondás alapján, miszerint “ezt már átnéztem tuti jó, csak fel kell tenni” és “működő autóról lett levéve” varázsigékre hagyatkozva. Egyébként is hosszabb csavarokra van szükség, mert a rezgéscsillapítók már nem férnek fel másképp a szívósor és a karbik közé.

A jobb állapotban lévő Solex-eket alaposan átvizsgáltam: membrán, tűszelep, stb. Már csak a főfúvóka méretét kellene elsőként jó közelítéssel eltalálni, hogy egy használható alapbeállítást kapjak, utána mehet is fel a szívósorra. Ilyenkor jól jönne ET aki a hosszú ujjaival hiphop felcsavarozza és nem kap görcsöt a tíz ujjamból egyszerre négy, csak mindig másik négy. Végre úgy áll a két karbi. ahogy kell.

Már elsőre egész jónak tűnik, így később megúszom egy méretváltoztatással/fúvókacserével. Nem hátrány ez olyankor, ha a kipufogó felett kell a gyorsítómembránokat leszerelni miután a lehető legtöbb benzint leszívom az úszóházakból. És akkor a fejjel lefelé álló főfúvókákat ki-, és ami még nehezebb, az újakat becsavarni. Horror! Membrán vissza, természetesen. Aztán örülünk Vincent- vagy nem. De ebben az esetben igen. Két-három próbakör után megvan a féklevegő fúvóka végleges mérete is. Egyébként is tetszik az autó karaktere, de úgy, hogy a gázreakciója is hibátlan, király vezetni. Hangsúlyozom V E Z E T N I. Nem tudom máshogy érzékeltetni mi a különbség a pillangószelepek direkt mozgatásával diktálni a tempót és a között, hogy lenyomok egy pedált, az szól a computernek, hogy haladni szeretnék, az megkérdezi a Lambda szondát, mennyi benzint adhat és már csak egy kis késleltetés után kezdődhet is a gyorsulásocska, mert hát azért dinamikára és vezetési élményre euro4-5-6 esetben ne számítson senki! Kicsi gáz-kis menés, nagy gáz nagy menés-ilyen egyszerű.

Közben nem lehet nem észrevenni, hogy mennyire finoman működnek a Solexek! (Mert tényleg jók, csak nem szeretik  nehézkes főfúvóka csere miatt.) Csillagos pirospont. Csak egy kis szívóhang tónus változás hallatszik a torkok felől amikor a főfúvókák működésbe lépnek, semmi lyuk, torpanásnak nyoma sincs, nyomatékos már alapjárat közelétől. Rövid video az alapjáratról:

Fent is nyomatékos, nem fogy el az ereje. Ehhez azért kell a jól megválasztott méretű venturi is. Ennyi.  Dehogy is, most jönnek a képek: